14 éves korom óta mondhatom magam aktív munkavállalónak. A munka számomra sosem csak kötelesség volt; örömöt jelentett, fejlődést hozott, és korán megtanított az alkalmazkodásra. Talán ennek köszönhető, hogy több területen is megálltam a helyem.

Tiniként minden lehetőséget megragadtam: voltam hidegkonyhán segéd, az egyik leghíresebb budai cukrászdában dolgoztam a középiskola mellett 2 évig, elvállaltam irodatakarítást, de ha úgy adódott, akkor éppen parkettázni mentem vagy salgó polcot építettem. Aztán pizzériában voltam diszpécser, elektronikai boltban hitelügyintéző-pénztáros, 7 évig dolgoztam Magyarország legnagyobb kábelnagykereskedésében kereskedőként, belekóstoltam a banki életbe, foglalkoztam szerszámgépekkel, exportosként értékesítettem GSM modulokat és még executive assistant is voltam egy ipari komponenseket gyártó cég magyarországi központjában. Huh, ezt azért így leírni is sok.

Ezt a szakmai sokszínűséget kiválóan tudom hasznosítani amikor teljesen különböző piacokon működő vállalkozások folyamatait optimalizálom, automatizálom, dokumentálom és adom át használatra. És ha már a használatról beszélünk. Saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen, amikor egy rendszer a munkát segíti, és milyen amikor frusztrál. Ezért ma már tudatosan úgy tervezek, hogy a rendszer ne csak a tulajdonos érdekeit szolgálja, hanem a munkatársak is könnyen használhassák. Mert végtére is! Ki szereti, amikor állandóan puffog a munkatárs és már a lelkesedése is teljesen odavan? A jó megoldás tehát: hatékony, átlátható, emberközpontú, ésszerűen alkalmazható folyamatok és rendszerek.

És van egy másik aspektus, ami számomra elengedhetetlen: a munka és a magánélet egyensúlya. Természeténél fogva ez sohasem lesz állandó vagy kiszámítható. Talán nem is kell, hogy az legyen. Ha a szív működéséhez hasonlítom, akkor megkockáztatom: épp a kilengések adják az élet jeleit. Az EKG-n is a „cikcakkos” vonal jelenti az életet, az egyenes vonal a földi értelemeben vett vég. Így tekinthetünk a munka-magánélet viszonyára is: nem tökéletességként, hanem élő, változó dinamizmusban. A rendszernek tehát segítenie kell az embert a folyamatos változásban, hogy a kilengések kezelhetőek maradjanak.

Egyedülálló anyaként pontosan tudom, mit jelent, amikor egyszerre kell több fronton helytállni; néha zsonglőrként, máskor tűzoltóként. A vállalkozás sem kivétel: hektikus, ciklikus, mégis működtetni kell, akárhogy fúj a szél. Ezért számomra egy rendszer akkor igazán jó, ha a vállalkozó terheit is képes csökkenteni.

Végül, de talán ez a legfontosabb: hiszem, hogy nemcsak a munkában, hanem az élet minden területén szükség van egy belső iránytűre. Az enyém az Istenbe vetett hitem. Ez az ami segített felállni, amikor az életem darabokra tört, és ami ma is vezérel, amikor rendszert építek másoknak. Hiszem, hogy a rend, az élő-lüktető egyensúly és a másik ember tisztelete nemcsak üzleti érték, hanem lelki alapelv is.